Veled mennék táncoló
Vihar tébolyult szelébe,
Mosolyt festenénk szelíden
Száguldó bíbor egére,
Kezedbe tenném karcoktól
Csorba rezgő félelmeimet,
Veled összebújnék
Hosszú téli álmokon,
Viháncolnánk gyerekként
Pocsolyás árokparton,
Tűzszivárvány ívelne
Felettünk délibábot,
Veled hallgatnám éjszaka
Mozdulatlan sötétjét,
Árnyak nesztelen sóhaját,
Zenétől részeg békét,
Öledbe hajtanám fejem
Számolnám a szikrázó fényeket,
Veled olvasnék könyveket,
Átkarolnád reszkető lényemet,
Nyugalmat hoznának-e sorok,
Csitulna, mi bennem dobog
Féltőn emelnéd tekinteted,
Lüktető életem elernyedne,
Veled ébrednék reggel
Frissen főtt kávé illatára,
Meleg ágyba hoznám neked
Cirógató szavak záporával,
Párnát dobálnánk kacagva
Soha nem lenne nyoma haragnak,
Veled indulnék az úton
Összefonódva munkába menet,
Zsebedbe dugnám rojttá
Foszlott szómorzsáim szeretetét,
Bőröndbe csomagolnám szeszélyes
Idők láztól megkövült emlékét,
Veled érkeznék haza,
Otthonnak nevezném ahol te vagy,
Csendben ölelnélek,
Némán felelnél simogatással,
Titkok nélkül, lelkünk rezdülései
Zárnák börtönébe a magányt,
Veled visszanézném
Az elmúlt perceket,
Közösen legyőzött
Megfakult terheket,
Szemedben tükörként látni
Meztelen öröm cseppeket.
"Takó Tibor"
