Szenvedély recept..

Tégy hozzá csipetnyi mosolyt,

Égőrozsda színnel szuszogva

Fess szemtükörre szeszélyes lázálmot,

Cukrozd fehér csikorgó homokkal,

Mezítelen lábbal, iróniától lüktető

Szemtelen csábító táncot kitárva,

Habard öntudatlan kanyarmozdulattal,

Sivár iszapszagú napokból csavarj

Villanó fehér éjszakát, sárga hajnalt,  

Morzsold fényed fűszerét sorsba,

Gőgöt levetett máztalan álarcon szűrve,

Jutalomkanál könnyével sózva,

Terítsd vétked ízét csupasz asztalra,

Habzsolj lélekcseppbe mártott szüntelen

Gyötrő erénytelen lobogó vágyat,

Hevíts ínyencen pörkölt csípős falatot,

Tested vitorlázzon jelen sóhajod ajtaját

Nyitó, éhséget csillapító időzátonyon. 

"Takó Tibor"

Csak egyszer..

Ajtóban állva meredten,

Súlytalan, zihálva keresem

Tekinteted sárga falakon

Lecsúszó fényvonalon,

Csak egyszer nézz rám

Könnytől örvénylő szemmel,

Csak egyszer nyíljon szád,

Csókkal hívj kedvesnek,

Úszó gondolatba lépve

Eggyé válsz mocskos elmémben

Velem, leomlik hajad árnyat festve,

betakarja meztelen lelkem,

Csak egyszer ölj meg 

Vágyaddal fojtva testem,

Csak egyszer élessz fel

Égető kínokkal emlékeimben,

Legyél nyers, vadon tiszta,

Törékeny pohárból néma

Éjszakát iszod rohanva,

Véletlen szavak arcon marnak,

Csak egyszer dúdolj

Szivárványt üres vásznamra,

Csak egyszer ölelj át, 

Ahogy vad folyó a sötét sziklát,

"Takó Tibor"

Úton...

Visszaint egy sárga árny a falon,

Csak egy lámpafény néma

Hajnali játéka vagyok,

Képzelt, vonagló, tüzelő hideg

Fon elvetélt álmot,

Ébredéssel cáfol a reggel,

Tegnaptól feslett gondolattal

Járom skiccektől hézagos 

Festetlenül végtelen utam,

Konvenció nélküli filmszalag,

Átsuhan kockánként, összegzett

Gyötört, repedt teória,

Jég veti meg ágyam,

Nem játszom a holnapot,

Felkelek, megélek minden napot,

Szitán mosom édesen hintett

Éretlen érzelmek morzsáit,

Tekintetbe pergő szavakat hiszem,

Elkapok egy veszett szempárt,

Keresztbe tördelem mosolyát,

Bronzvörös pírban les rám,

Áthatol esőszikra függönyén,

Tűz e test, ösztönfénye lebeg,

Szivárványhitem, tenyerén.

"Takó Tibor"

Lépcső

Lépek nagyokat,

Hol aprókat felfelé,

Néha megállít 

Egy gondolat, érzés,

Elfogad, majd ellök,

Szorít, és ereszt,

Szembenéz egy hűs tekintet,

Nevess, vagy zokogj velem,

Lustul a kedv,

Bágyadtan baktatok

Újabb szintre,

Vonszolom, elmúlt

Napok tördelt foszlányait,

Megbotlok hangjegyek

Sikamlós emeletein,

Diszharmóniában csengek,

Nem állít meg az idő,

Vándorlok tovább, 

Mint másodperc mutató 

Óralapján ketyegve, 

Recsegő térdekkel 

Korlátot keresve,

Támogatót sorsomhoz,

Gyengéden felemeljen,

Változz csendes, sima

Utcai aszfalttá,

Ragadjak fénymázas

Hevült szurokba,

Légy fagyos,

Kátyúktól mély szakasz,

Engedd homályba

A vérző gondokat,

Árván tévelyegtem

Míg a magasba értem,

Sötét falaknak

Suttogtam neved,

Visszhangzott ittasan,

Árnyékok játszottak

Reszkető képeket,

Illúziót vetítve,

Minden pillanat

Édes látomás,

Egybefolyik érzékcsalódás,

Ébredő valóság,

Tévedt kezek villanyt

Gyújtanak, csörögve

Koppanó kulcsok 

Zárba simulnak.

"Takó Tibor"