Táncolj velem egy éjszakát

Táncolj, velem egy éjszakát,

Érezd, vérem lüktető ritmusát,

Lángolj, merjed a szikrát,

Élvezd, részeim labirintusát,

Dacolj, őrület húzza a muzsikát,

Ébressz, tested rázza kínját.

Táncolj, velem egy éjszakát,

Ölelj, álmodjam égető valóját,

Kóstolj, éhezd a lángját,

Színezd, vesszen rítusát,

Gondolj, bőrünket nyúzza korlát,

Siess, csended ordítozza magányát.

Táncolj, velem egy éjszakát,

Éleszd, vágyam sürgető aktusát,

Csókolj, lázam reszkető szomját,

Fülleszd, fázzam forró varázsát,

Tombolj, tüzed vonzza múzsáját,

Szeress, engedd rád bízzam zálogát.

"Takó Tibor"

Nem kérek ezer szót

Nem kérek ezer szót, némaság tükre álmot fon,

Könnyekből iszom folyód, vadító víztükre lágyítson,

Arcod holdját bámulom, csendben hívnak ajkaid,

Kőhalmok gondját lerázom, ízlelem éneked visszhangjait,

Gyöngyökből nyíló táncoló, vakító fényed csábító,

Ölelő viharod lángoló, áradó lényed cirógató,

Zavart vigaszod simuló, érzem, tisztán melenget,

Takard, borítsd be alvó testem, szivárvány lelkeddel.

"Takó Tibor"

Csa két percig

Csak két percig nézz még, tekinteted fordítsd felém,

Csak két percig énekelj még, szenvedélyed legyen enyém,

Csak két percig suttogj még, leheleted izzon arcomon,

Csak két percig mond még, remegve iszom hallgatom,

Csak két percig álmodj még, nesztelen sikoly markoljon,

Csak két percig szuszogj még, meztelen kínod simuljon,

Csak két percig aludj még, kedvesen hívod nyugton,

Csak két percig szoríts még, hevesen lázad ringasson,

Csak két percig ölelj még, szemtelen vágyad csituljon,

Csak két percig szeress még, csendesen gátad kihunyjon

"Takó Tibor"

Vártam már...

Vártam már vonatot, áztam dideregve peronon,

Suttogtál szomjazón, sodródtál csendesen álmodón,

Vártam már fagyot, árnyad bizseregve beosont,

Sóhajtottál olvadón, zivatart hordozott dalod,

Vártam már alkonyatot, vágyad reszketve átkarolt,

Hallgattál várakozón, felkavart ölelő vigaszod,

Vártam már holnapot, áhítottad ébredve akarod,

Simogattál oltalmazón, vonzódtál kedvesen csodálkozón.

"Takó Tibor"

Csak egy szót

Csak egy szót vártam én, csendesen,

Kimondani bátran, hiányzol kedvesem,

Csak egy álmot láttam én, szenvedélyesen,

Kibomlani gátban, vibráló ölelésekben,

Csak egy mosolyt vágytam én, kedveset,

Zsibongani mában, magánytól mentesen.

"Takó Tibor"

Halkan szólt...

Halkan szólt a zene, megállt idő, s képzelet,

Fülembe kúszott nesztelen, átjárta szunnyadó lelkemet,

Lágyan játszottál, simogatott, mint az őszi szél,

Elmerültél, nyíló ajkakkal, csendesen figyeltél,

Egymást követve, fekete, s fehér, zengett szívemben,

Távoli ábránd sodorta, összeolvadt a fellegekben,

Lehunytam szemem, ringatott, mint anya gyermekét,

Dallam úszott, megremegtél, benned élő fénnyel átöleltél,

Ritmus gyorsult, lüktetett vér, táncot lejtett az árnyék,

Meztelen ég, csillog ezernyi fény, érzem tested melegét,

Mosolyt festett szótlan ének, vágyban égtünk minden éjjel,

Álmodok, színeset, szivárvány ívelt át derengő reggelen,

Ablakban állva bámulok, remegő lábakkal zajtalan,

Visszanézek, zongora magányosan, némán ásít a sarokban.

"Takó Tibor"

Nesztelenül jött

Nesztelenül jött veled az éjjel, fesztelenül simulsz hozzám,

Néma sóhaj csordogál széjjel, suttog a szürke félhomály,

Hevülő gyönyör sodor, táncolunk érzékeink ritmusára,

Pezsdítő ékes szavak, kimondatlanul rejtve cikáznak,

Lustán ernyedve szédülünk, halkul vágytól égő lázunk,

Édes hajnal mereng felettünk, lágy ölelésben álmodunk

"Takó Tibor"

Sorsunk...

 

Sorsunk történéseit, eseményeit megéljük, ezt választottuk, kaptuk, ezen az úton kell bukdácsolni, haladni, fejlődni. Rajtunk múlik merre, hová tartunk. Tudjuk vajon befolyásolni gondolatainkkal cselekedeteinket? Előtérben mindig szenvedélyünk, érzelmeink, megérzéseink befolyásolnak. Ha valóban látunk, vakon, lélekből, akkor ismerjük meg a miértek, dolgok valódi oldalát. Azért teremtettek minket meztelenül, hogy felruházzanak a szabad akarattal, amivel rendelkezhetünk, megváltoztathatjuk sorsunkat, jobbá válhassunk, megtanuljuk mi is a szeretet. Csak szárnyalnunk kell, szabadon engedni lelkünket, hogy befogadók legyünk, és befogadjanak bennünket.

"Takó Tibor"