Translate

2015. augusztus 31., hétfő

A szeretet...


Nem hall, nem lát,
Nem mérgez
Csak érez,
Nem ír, nem szól,
Nem kérdez
Csak érez,
Nem fényez, nem térdel,
Nem vérez
Csak érez,
Nem téved, Nem bírál,
Nem végez
Csak érez,
Nem hajt, nem fog,
Nem harcol
Csak érez,
Nem számol, Nem mér,
Nem képlet
Csak érez,
Nem hisz, nem gyűlöl,
Nem ígérget
Csak érez,
Nem őriz, nem őröl,
Nem bűvöl
Csak érez,
Nem keres, Nem talál,
Nem talány
Csak érez,
Nem választ, nem ápol,
Nem vigyáz
Csak érez,
Nem mázol, nem bájol,
Nem romból
Csak érez,
Nem sajnál, nem vagány, 
Nem magány
Csak érez,
Nem menekül, nem ölel,
Nem igényel
Csak érez,
Lehet enyém, tiéd,
Mindenkié
Csak érezd.

"Takó Tibor"

2015. augusztus 26., szerda

Határtalan...


Zöld tenger só ízét
Könnyezi a dér,
Kezembe veszem
Szűz fényét,
Elveszti cigarettafüstös
Esti szürkeségét,
Nem látom az út végét,
Egyedül hosszú minden lépték,
Elfogy az aszfalt, betonjárdaszegély,
Nem az árok sekély,
Lehet véletlen
Belém hegedt szeszély,
Könnyű vagyok
Mások emlékében,
Üvegszínű képkockákat
Vetít az élet,
Beszivárog szűrten,
Megtalál az előítélet,
Ritkán nézhetem,
Árnyékom hintázik 
Vásznak nélkül színtelen,
Egy lánc elszakad
Hullik minden kacat,
Szavam téglára tapad,
Látom magam falakon,
Tükörkép aljzaton,
Fagyos ajkakon,
Nyitott vakablakon,
Jeltelen karcokon,
Vihar jégtalpakon alkotott,
Hajtanak végletek,
Megfelelni nem lehet
Tervek közé se teszem,
Ilyen vagyok, múltam visszadadog,
Korláton átesek,
Reggel mégis felkelek.
Élhetek úgy, mint más.
Kérdezem. Ki vigyáz,
Akkor majd rám?
Egyszerűen menj tovább,
Bízd hitemre 
Sorsom alkuját.

"Takó Tibor"

2015. augusztus 6., csütörtök

Szabadság félúton


Cikázok az ég színén
Kéket hasítva emlékek közé, 
Nem hullatok könnyező tollakat
Sorsomra váltom vágyamat,
Életem szivárványát új ecsettel pingálom,
Egyszer elcsavargok, 
Más világot látok,
Senki vagyok remények földjén,
Bárki lehetek kiszakadt jövevényként,
Eldobva régi villanásokat 
Fantáziát simítok
Megfáradt alvó időszakokra,
Lelkembe vörös lángot oltva
Nyújtok kezet hitem morzsáinak,
Viharba szippantott friss levegőn
Sorba állok váratlan percekért,
Hézagos ütésekkel ketyeg rám az idő,
Patakként mosok sárga köveket ölelve,
Csendet kopogtatva ívet emelek,
Hidat, hol elhagyom árnyaim,
Odaát egy másik énem várja keresztútjaim.

"Takó Tibor"