A híd...

Szilárd alap nélkül épült,

Cementtől kemény Kőtenger, 

Betontól hideg vasak,

Forrón változó aszfalt se

Nehezíti emlékeim lábnyomát

Hagyva sorsom színhelyéül,

Ahol víz zubog

A hullámok is változók,

Megtörnek, csendesednek,

Homokot mosnak dagály udvarán

Pillanatnyi éjszakát varázsol

Szeretkező napfogyatkozás,

Elfelejthetem ember vagyok,

Az idővel mégsem játszhatok

Több felvonást ismételve

Falakkal távol tartott színpadon,

Közönségem önbírám árnya,

Láthatom magamba szállva,

Váltók siklatják tévhitnek

Vélt újjászülető jövőképem,

Hangosan zakatol, vér tolul

Meszes ereim ürességébe,

Önképem levetve a folyó eltemet

Múltat, téves képzetet,

Sínpárként fut életem,

Rosszal és jóval küzdhetek,

Összenyom, majd felhúz,

Eldobott parázsló cigaretta

Hamujában újra gyúl,

Lelkemen keresztül hozzád vezet az út.

"Takó Tibor"

Egy élet.

Zsebemben üresen ásít 

Egy gyűrött élet szeszélye,

Íratlan szavak dőlnek ki

Elmémből menekülve tükörbe,

Gondolataim körbemetélve

Előhívatlan képeket keres

Feketét-fehéret,

Nélküled meztelen a reggel,

Éjszaka a nappal fetreng,

Hízik és fogy, 

Ennem mégse adott,

Hideg és forró,

Láztalan közönnyel

Álmot csitított,

Vágyat öl testem,

Sárral elveszett árnyakat

Tollszárral könnyeket festek,

Takaróm a világ magánya

Rám nehezedve,

Egy ölelést várok,

Egyszerűt, önzetlent.

"Takó Tibor"

Mesélj nekem holnapot!

Mesélj nekem holnapot,

Könnyek nélkül lapozd át a tegnapot,

Magam ásom sorsom gödrét

Utam buktatóit kövezem alázatként,

Szilánkos gondolatok görcsét

Hajlítom papírra reményként.

Mesélj nekem holnapot,

Mosolyogva rajzolj nyíló ablakot,

Nevetek, hogy még élek,

Csukott szemmel sírok, mert élsz,

Falat emel az időtér

Eldugott félelmek nemzéseként.

Mesélj nekem holnapot,

Kopogj cipődben csendes utcákon,

A jövőt sosem láthatom

Árnyékot vonszolok hátamon,

Jelenben létezem szabadon

Arcom napfény felé fordítom.

Mesélj nekem holnapot,

Ölelj, meztelen vakító víziót,

Vártam, visszafogadjon egy érzés,

Szappanbuborékba fújjam

Színes látomásom üzenetét,

Holdíves Szivárványt kergetnék!

Mesélj nekem holnapot,

Csorgass forgószélbe parfümillatot,

Kezedben törik múltam tükre

Ránctalanná simul a szeretet,

Újra hiszem, a csomók oldhatók,  

Elönti lelkem a nyugalom.

"Takó Tibor"