Hűtlen szeretője lelkemnek a hon,
Szolga vagyok, netán rab?
Börtönöm hazám nyitott kapuja,
Megtörjek alamizsnát kéregetve
Az utcán térdepelve, hajléktalanként
Magam alá vizelve?
Senki nem tart vissza,
Nyomorban, miért maradjak?
Hűtlen barátja lelkemnek a szó,
Karmolva csúszik torkomon,
Falatot nyelve káromol,
Árnyékba merült a fény,
Jelen sikítva korcsolyázik
Sorsom jegén,
Üres padok között
Rianást zokog életem telén,
Hűtlen barátja lelkemnek a test,
Feladta játékos színpadát keresve,
Kánont kacagnak néma filmem képei,
Új jövőt vetít ifjú nemzedékünk
Papírra vetett képzettségei?
Alázat, s tisztelet nélkül
Egy nemzet se állta hibáit.
Hűséget éget a szívem?
Hűtlen zászlaja vagyok a népnek,
Megadtam magam a globális szegénységnek,
Szenvedélyem halt
Butítás tömegébe,
Tehetetlen nézem miként
Foszlik el örök hitünk,
Porba hintett történelmünk
Küszöbén átnézve elvérzünk,
Hűtlen szeretője lelkemnek a hon,
Mondjátok, mit akartok?
Hűtlen szeretőként hová juttok?
A dekadencia süllyesztőjét kioltjátok?
A dekadencia süllyesztőjét kioltjátok?
"Takó Tibor"
