Hallod?
Esőcsepp vagyok!
Patakként könnyezem csatornákban,
Lemosva ólmos éjszakát
November őszi hajnalon,
Kristállyá fagyok párás ablakon,
A pillanat leheletétől olvadva csúszok
Kopogva kiszáradt betonjárdalapon,
Komor vigyort festek viháncolva,
Hullámot csorogva falevéllel zenélek
Ónos csendet elnyelő pocsolyába,
Peregve hullok arctalan falakon,
Perceket maszatolva foltokban
Gúnytól megrepedt vakolaton,
Legördülök csukott szemhéjakon,
Kitikkadt ajkakon reményt nedvesítve
Parányi égető csókot hagyok,
Forgószéltől permetezve atomjaimra bomlok,
Fényben úszok sikoltó vörös idő egén,
Lüktetve áttűnő szivárványként szállok,
Felhőként újjászületve szabadon,
A földön magányba rekedt lelkeket
Ködöt eresztve puhán betakarom.
Hallod?
Esőcsepp vagyok!
"Takó Tibor"
