Csendesen kattogtam
Ismeretlen utcák
Részeg sikátorában,
Látóteret köveztem
Kitalált görbét
Firkálva fizikai
Törvények vonzásában,
Fényérzékeny látomás
Szürke árnyalatok között
Önkritikába kockázott
Diák hevülnek
Raszter falakra,
Tükör nélkül
Reflexből üt arcon
Nem sokszorosítható érzés,
Nevét ismerem,
Gyógyító ölelése
Ritmust dobott
Sóhajtva felszakadó
Montírozatlanul összehangolt
Automatikus Objektivitásba,
Látószögem észleli
Rezdüléseit, filmtekercsbe
Ragadt részletek
Tegnapi maradványait,
Kutya vagyok,
Ha csörög két hintalánc?
Mi történt? Látod?
Te érted, vagy én nem?
Élesség mélysége
Tématávolságot varr
Kabátom kigombolt lélekujjába,
Vörös szem effektusát
Égeti íriszembe
Sértettből hirtelen
Vakuzott pillantása,
Pupillám tágul
Redőnyzár rapid zajára,
Színszűrővel takarom
El csúcsát mágneses
Villanások sugarában
Rám vetett kreációját,
Rekeszértékeket
Szabvány számok
Mellé állítva
Sorozattá alakított
Időárkot ás
Szenvedélytől beteg
Gyújtótávolság,
Létrát támasztok
A holnap dimenziójának,
Új reggel, új nap, új este,
Más fények, más árnyékok
Törnek megszokott
Irányok szmogtól
Fehérlő foltjai közé,
Helytelen expozícióban
Megszakad a sors öltése,
Változhatok áttetszővé,
Férceléssel, megértő
Jövőt vetítővé.
"Takó Tibor"
