Esőcsepp vagyok!

Hallod?

Esőcsepp vagyok!

Patakként könnyezem csatornákban,

Lemosva ólmos éjszakát

November őszi hajnalon,

Kristállyá fagyok párás ablakon,

A pillanat leheletétől olvadva csúszok

Kopogva kiszáradt betonjárdalapon,

Komor vigyort festek viháncolva,

Hullámot csorogva falevéllel zenélek

Ónos csendet elnyelő pocsolyába,

Peregve hullok arctalan falakon,

Perceket maszatolva foltokban

Gúnytól megrepedt vakolaton,

Legördülök csukott szemhéjakon,

Kitikkadt ajkakon reményt nedvesítve

Parányi égető csókot hagyok,

Forgószéltől permetezve atomjaimra bomlok,

Fényben úszok sikoltó vörös idő egén,

Lüktetve áttűnő szivárványként szállok,

Felhőként újjászületve szabadon,

A földön magányba rekedt lelkeket 

Ködöt eresztve puhán betakarom.

Hallod?

Esőcsepp vagyok!

"Takó Tibor"

Föld nélkül

Jégkockába öltözött vasalt arcú

Feledékenyek eldobják a múltat,

Fals jelenből okolt karcot

Ejtenek időzátonyra játéknak.

Elhagynak emlékeket hanyag

Zsebre dugott kézzel,

Öt forintot gurítanak,

Ezt egyétek jövőképnek!

Kitaszított fazonok 

Hont kiáltva kúsztak

Üszkös lábakon, elkorhadt

Szégyent se hagyva vak generációnak.

Csorba vigyorral kukába túrva,

Penészes kenyér, csikkel szívva,

Éhes kutya kíséri ruhátlan

Holnaptól esélyt kuncsorogva.

Ígéretek földje, halott

Szántók sóba hintve,

Kisemmizett jövendőnek

Ásnak örök sírhelyt.

"Takó Tibor"

Tükör!

Tükör vagy!

Tükre tekintetemnek,

Tiédben felfedezve

Látom világunk,

Nem kopott, nem fáradt, nem sárgult,

A színek fényesek, metszenek,

Kontúrok táncolnak

Esztelen iramló belső zenére.

Tükör vagy!

Tükre szívemnek,

Dohogva dobog vörösen

Lázas erekben

Érzésektől szüntelen,

Kétségek, zavartság nélkül

Kinyílni teljesen

Egyetlen ölelésben.

Tükör vagy!

Tükre lelkemnek,

Kinek öntörvényű szabadsága

Benned lel végleges helyére,

Szárnyalhat szabadon,

Át időn, s univerzumon

Nyughatatlanul, mert tudod

Mindig visszatér testébe.

Tükör vagy!

Tükre vágyaimnak,

Didergő fagyossá lilult éjszakákon,

Forró délibábos napok

Szenvedélytől áthágott

Szabályok tüzén,

Állandó felfokozott

Hévvel hergelve ringató.

Tükör vagy!

Tükröm nekem, összeolvadtál velem!

Arcod mégse látom,

Árnyat vet tiszta önzetlen lényedre

Álarcod mit nem veszel le,

Eltörik, szilánkokra hull,

Mást mutat a tudat, légies szivárványutat,

A Tükör darabokban is valóság marad.

"Takó Tibor"

Kérdéses?

Tudsz repülni? 

Képzeleten át, nyitott elmével

Önfeledt hullámrezgésbe merülni?

Tudsz úszni?

Mozdulatlan karcsapással, belül,

Szabadon, mélységet élvezni?

Tudsz szaladni?

Suhanó gondokat elfeledve 

Fák suttogását fülelni?

Tudsz álmodni?

Testedből kilépve lebegő

Teret vágyaidnak engedni?

Tudsz hallgatni?

Némán dohogó lelket 

Szótlan lüktetéssel befogadni?

Tudsz élni?

Mindennel együtt mit

Adhat, s elvehet a sors, érte küzdeni ?

Tudsz elégni?

Homokot pergetve esőben  

Hamuból tűzzé ébredni?

Tudsz sírni?

Örömmel bút édesíteni,

Nevetéssel könnyeket törölni?

Tudsz megbocsájtani?

Tisztán, önzetlenül, falak

És ítélkezés nélkül szeretni?

Tudsz ölelni?

Kinyújtott kezet szorítva

Soha el nem engedni?

Csak tudj, átszellemült színekben

Szivárványként érezni!

"Takó Tibor"

Szenvedély recept..

Tégy hozzá csipetnyi mosolyt,

Égőrozsda színnel szuszogva

Fess szemtükörre szeszélyes lázálmot,

Cukrozd fehér csikorgó homokkal,

Mezítelen lábbal, iróniától lüktető

Szemtelen csábító táncot kitárva,

Habard öntudatlan kanyarmozdulattal,

Sivár iszapszagú napokból csavarj

Villanó fehér éjszakát, sárga hajnalt,  

Morzsold fényed fűszerét sorsba,

Gőgöt levetett máztalan álarcon szűrve,

Jutalomkanál könnyével sózva,

Terítsd vétked ízét csupasz asztalra,

Habzsolj lélekcseppbe mártott szüntelen

Gyötrő erénytelen lobogó vágyat,

Hevíts ínyencen pörkölt csípős falatot,

Tested vitorlázzon jelen sóhajod ajtaját

Nyitó, éhséget csillapító időzátonyon. 

"Takó Tibor"

Csak egyszer..

Ajtóban állva meredten,

Súlytalan, zihálva keresem

Tekinteted sárga falakon

Lecsúszó fényvonalon,

Csak egyszer nézz rám

Könnytől örvénylő szemmel,

Csak egyszer nyíljon szád,

Csókkal hívj kedvesnek,

Úszó gondolatba lépve

Eggyé válsz mocskos elmémben

Velem, leomlik hajad árnyat festve,

betakarja meztelen lelkem,

Csak egyszer ölj meg 

Vágyaddal fojtva testem,

Csak egyszer élessz fel

Égető kínokkal emlékeimben,

Legyél nyers, vadon tiszta,

Törékeny pohárból néma

Éjszakát iszod rohanva,

Véletlen szavak arcon marnak,

Csak egyszer dúdolj

Szivárványt üres vásznamra,

Csak egyszer ölelj át, 

Ahogy vad folyó a sötét sziklát,

"Takó Tibor"

Úton...

Visszaint egy sárga árny a falon,

Csak egy lámpafény néma

Hajnali játéka vagyok,

Képzelt, vonagló, tüzelő hideg

Fon elvetélt álmot,

Ébredéssel cáfol a reggel,

Tegnaptól feslett gondolattal

Járom skiccektől hézagos 

Festetlenül végtelen utam,

Konvenció nélküli filmszalag,

Átsuhan kockánként, összegzett

Gyötört, repedt teória,

Jég veti meg ágyam,

Nem játszom a holnapot,

Felkelek, megélek minden napot,

Szitán mosom édesen hintett

Éretlen érzelmek morzsáit,

Tekintetbe pergő szavakat hiszem,

Elkapok egy veszett szempárt,

Keresztbe tördelem mosolyát,

Bronzvörös pírban les rám,

Áthatol esőszikra függönyén,

Tűz e test, ösztönfénye lebeg,

Szivárványhitem, tenyerén.

"Takó Tibor"