Te hoztad el a perzselő nyarat,
Színes árnyak hajlottak a fák alatt,
Te hoztad el az illatos virágokat,
Édes mohóságban sóhajokba hasadt,
Te hoztad el a szeles viharokat,
Lágy mozdulatú érintésed felkavart,
Te hoztad el a nyugtalan napokat,
Izzó gondolatban űzve cikáztak,
Te hoztad el a bűnős álmokat,
Csendben ébresztett éhes vágyakat,
Te hoztad el a zenélő szavakat,
Tüzes zuhatag kábította ajkainkat,
Te hoztad el a szivárványhidakat,
Heves ölelésekben kitárult pillanatokat.
"Takó Tibor"
