Lépek nagyokat,
Hol aprókat felfelé,
Néha megállít
Egy gondolat, érzés,
Elfogad, majd ellök,
Szorít, és ereszt,
Szembenéz egy hűs tekintet,
Nevess, vagy zokogj velem,
Lustul a kedv,
Bágyadtan baktatok
Újabb szintre,
Vonszolom, elmúlt
Napok tördelt foszlányait,
Megbotlok hangjegyek
Sikamlós emeletein,
Diszharmóniában csengek,
Nem állít meg az idő,
Vándorlok tovább,
Mint másodperc mutató
Óralapján ketyegve,
Recsegő térdekkel
Korlátot keresve,
Támogatót sorsomhoz,
Gyengéden felemeljen,
Változz csendes, sima
Utcai aszfalttá,
Ragadjak fénymázas
Hevült szurokba,
Légy fagyos,
Kátyúktól mély szakasz,
Engedd homályba
A vérző gondokat,
Árván tévelyegtem
Míg a magasba értem,
Sötét falaknak
Suttogtam neved,
Visszhangzott ittasan,
Árnyékok játszottak
Reszkető képeket,
Illúziót vetítve,
Minden pillanat
Édes látomás,
Egybefolyik érzékcsalódás,
Ébredő valóság,
Tévedt kezek villanyt
Gyújtanak, csörögve
Koppanó kulcsok
Zárba simulnak.
"Takó Tibor"
