Zöld tenger só ízét
Könnyezi a dér,
Kezembe veszem
Szűz fényét,
Elveszti cigarettafüstös
Esti szürkeségét,
Nem látom az út végét,
Egyedül hosszú minden lépték,
Elfogy az aszfalt, betonjárdaszegély,
Nem az árok sekély,
Lehet véletlen
Belém hegedt szeszély,
Könnyű vagyok
Mások emlékében,
Üvegszínű képkockákat
Vetít az élet,
Beszivárog szűrten,
Megtalál az előítélet,
Ritkán nézhetem,
Árnyékom hintázik
Vásznak nélkül színtelen,
Egy lánc elszakad
Hullik minden kacat,
Szavam téglára tapad,
Látom magam falakon,
Tükörkép aljzaton,
Fagyos ajkakon,
Nyitott vakablakon,
Jeltelen karcokon,
Vihar jégtalpakon alkotott,
Hajtanak végletek,
Megfelelni nem lehet
Tervek közé se teszem,
Ilyen vagyok, múltam visszadadog,
Korláton átesek,
Reggel mégis felkelek.
Élhetek úgy, mint más.
Kérdezem. Ki vigyáz,
Akkor majd rám?
Egyszerűen menj tovább,
Bízd hitemre
Sorsom alkuját.
"Takó Tibor"
