Cikázok az ég színén
Kéket hasítva emlékek közé,
Nem hullatok könnyező tollakat
Sorsomra váltom vágyamat,
Életem szivárványát új ecsettel pingálom,
Egyszer elcsavargok,
Más világot látok,
Senki vagyok remények földjén,
Bárki lehetek kiszakadt jövevényként,
Eldobva régi villanásokat
Fantáziát simítok
Megfáradt alvó időszakokra,
Lelkembe vörös lángot oltva
Nyújtok kezet hitem morzsáinak,
Viharba szippantott friss levegőn
Sorba állok váratlan percekért,
Hézagos ütésekkel ketyeg rám az idő,
Patakként mosok sárga köveket ölelve,
Csendet kopogtatva ívet emelek,
Hidat, hol elhagyom árnyaim,
Odaát egy másik énem várja keresztútjaim.
"Takó Tibor"
