Te hoztad el

Te hoztad el a perzselő nyarat, 

Színes árnyak hajlottak a fák alatt,

Te hoztad el az illatos virágokat,

Édes mohóságban sóhajokba hasadt,

Te hoztad el a szeles viharokat,

Lágy mozdulatú érintésed felkavart,

Te hoztad el a nyugtalan napokat,

Izzó gondolatban űzve cikáztak,

Te hoztad el a bűnős álmokat,

Csendben ébresztett éhes vágyakat,

Te hoztad el a zenélő szavakat,

Tüzes zuhatag kábította ajkainkat,

Te hoztad el a szivárványhidakat,

Heves ölelésekben kitárult pillanatokat.

"Takó Tibor"

A csend

A csend, megoszt, másokra is figyelj.

A csend, egyessít, törődj magaddal.

A csend, nem magányos, nem kér számon.

A csend, elmélyít, csak hozzád beszél, némán.

A csend, levetkőztet, megmutatja felszíned.

A csend, felöltöztet, színeket fest lelkedben.

A csend, nem világít, mégis fényt hoz neked.

A csend, út, nyitottságot mutat számodra.

A csend, ablak, a világra, emberekre.

A csend, él, benned, a szeretetben.

"Takó Tibor"

Vörös avarban

Vörös avarban bolyongva kereslek,

Nem futok versenyt az idővel,

Fák alatt vacogva lombok ölelnek,

Nem susog fülembe csendjével,

Ködös szavakban zsongva érintlek,

Nem zuhog könnyezve erénnyel,

Füstös álmokban borzongva remeglek,

Nem zeng már szívemben zenével,

Gödrös utakon szaladva űzlek,

Nem rezzen elmémben színével,

Bűvös vásznon újra festlek,

Nem rebben kezembe, kezével. 

"Takó Tibor"

Hozd el

Hozd el, lágyító könnyed, 

Gyógyítsd lelkembe éhes dühödet,

Mond el, áhít csönded, 

Szorítsd torkomba éles lélegzeted,

Hozd el, szelíd szíved, 

Merítsd ajkamba kéjes ízed,

Mond el, hevít érzéked, 

Feszítsd izomba édes vétked,

Hozd el, csábító éned, 

Veszítsd hitembe fényes tekinteted,

Mond el, lázít véred, 

Hajlítsd álomba mézes mérged.

"Takó Tibor"

Tűnő éjfél

Tűnő éjfél, örvényt táncol végzetem, álmodom tükörként,

Őrjítő hajnalfény, árnyként oson szellemed illata reggelenként,

Tekergő elmém, festményt rajzol veled, csorba délibábként,

Remegő ködén, napként hajol tereken, gondolatban lepkeként,

Lebegő felhőjén, dalként vágyom tested újra éjszakánként,

Süvítő forgószél, könnyként írja neved porba könnyedén.

"Takó Tibor"

Táncolj velem egy éjszakát

Táncolj, velem egy éjszakát,

Érezd, vérem lüktető ritmusát,

Lángolj, merjed a szikrát,

Élvezd, részeim labirintusát,

Dacolj, őrület húzza a muzsikát,

Ébressz, tested rázza kínját.

Táncolj, velem egy éjszakát,

Ölelj, álmodjam égető valóját,

Kóstolj, éhezd a lángját,

Színezd, vesszen rítusát,

Gondolj, bőrünket nyúzza korlát,

Siess, csended ordítozza magányát.

Táncolj, velem egy éjszakát,

Éleszd, vágyam sürgető aktusát,

Csókolj, lázam reszkető szomját,

Fülleszd, fázzam forró varázsát,

Tombolj, tüzed vonzza múzsáját,

Szeress, engedd rád bízzam zálogát.

"Takó Tibor"

Nem kérek ezer szót

Nem kérek ezer szót, némaság tükre álmot fon,

Könnyekből iszom folyód, vadító víztükre lágyítson,

Arcod holdját bámulom, csendben hívnak ajkaid,

Kőhalmok gondját lerázom, ízlelem éneked visszhangjait,

Gyöngyökből nyíló táncoló, vakító fényed csábító,

Ölelő viharod lángoló, áradó lényed cirógató,

Zavart vigaszod simuló, érzem, tisztán melenget,

Takard, borítsd be alvó testem, szivárvány lelkeddel.

"Takó Tibor"