Tükör!

Tükör vagy!

Tükre tekintetemnek,

Tiédben felfedezve

Látom világunk,

Nem kopott, nem fáradt, nem sárgult,

A színek fényesek, metszenek,

Kontúrok táncolnak

Esztelen iramló belső zenére.

Tükör vagy!

Tükre szívemnek,

Dohogva dobog vörösen

Lázas erekben

Érzésektől szüntelen,

Kétségek, zavartság nélkül

Kinyílni teljesen

Egyetlen ölelésben.

Tükör vagy!

Tükre lelkemnek,

Kinek öntörvényű szabadsága

Benned lel végleges helyére,

Szárnyalhat szabadon,

Át időn, s univerzumon

Nyughatatlanul, mert tudod

Mindig visszatér testébe.

Tükör vagy!

Tükre vágyaimnak,

Didergő fagyossá lilult éjszakákon,

Forró délibábos napok

Szenvedélytől áthágott

Szabályok tüzén,

Állandó felfokozott

Hévvel hergelve ringató.

Tükör vagy!

Tükröm nekem, összeolvadtál velem!

Arcod mégse látom,

Árnyat vet tiszta önzetlen lényedre

Álarcod mit nem veszel le,

Eltörik, szilánkokra hull,

Mást mutat a tudat, légies szivárványutat,

A Tükör darabokban is valóság marad.

"Takó Tibor"

Kérdéses?

Tudsz repülni? 

Képzeleten át, nyitott elmével

Önfeledt hullámrezgésbe merülni?

Tudsz úszni?

Mozdulatlan karcsapással, belül,

Szabadon, mélységet élvezni?

Tudsz szaladni?

Suhanó gondokat elfeledve 

Fák suttogását fülelni?

Tudsz álmodni?

Testedből kilépve lebegő

Teret vágyaidnak engedni?

Tudsz hallgatni?

Némán dohogó lelket 

Szótlan lüktetéssel befogadni?

Tudsz élni?

Mindennel együtt mit

Adhat, s elvehet a sors, érte küzdeni ?

Tudsz elégni?

Homokot pergetve esőben  

Hamuból tűzzé ébredni?

Tudsz sírni?

Örömmel bút édesíteni,

Nevetéssel könnyeket törölni?

Tudsz megbocsájtani?

Tisztán, önzetlenül, falak

És ítélkezés nélkül szeretni?

Tudsz ölelni?

Kinyújtott kezet szorítva

Soha el nem engedni?

Csak tudj, átszellemült színekben

Szivárványként érezni!

"Takó Tibor"

Szenvedély recept..

Tégy hozzá csipetnyi mosolyt,

Égőrozsda színnel szuszogva

Fess szemtükörre szeszélyes lázálmot,

Cukrozd fehér csikorgó homokkal,

Mezítelen lábbal, iróniától lüktető

Szemtelen csábító táncot kitárva,

Habard öntudatlan kanyarmozdulattal,

Sivár iszapszagú napokból csavarj

Villanó fehér éjszakát, sárga hajnalt,  

Morzsold fényed fűszerét sorsba,

Gőgöt levetett máztalan álarcon szűrve,

Jutalomkanál könnyével sózva,

Terítsd vétked ízét csupasz asztalra,

Habzsolj lélekcseppbe mártott szüntelen

Gyötrő erénytelen lobogó vágyat,

Hevíts ínyencen pörkölt csípős falatot,

Tested vitorlázzon jelen sóhajod ajtaját

Nyitó, éhséget csillapító időzátonyon. 

"Takó Tibor"

Csak egyszer..

Ajtóban állva meredten,

Súlytalan, zihálva keresem

Tekinteted sárga falakon

Lecsúszó fényvonalon,

Csak egyszer nézz rám

Könnytől örvénylő szemmel,

Csak egyszer nyíljon szád,

Csókkal hívj kedvesnek,

Úszó gondolatba lépve

Eggyé válsz mocskos elmémben

Velem, leomlik hajad árnyat festve,

betakarja meztelen lelkem,

Csak egyszer ölj meg 

Vágyaddal fojtva testem,

Csak egyszer élessz fel

Égető kínokkal emlékeimben,

Legyél nyers, vadon tiszta,

Törékeny pohárból néma

Éjszakát iszod rohanva,

Véletlen szavak arcon marnak,

Csak egyszer dúdolj

Szivárványt üres vásznamra,

Csak egyszer ölelj át, 

Ahogy vad folyó a sötét sziklát,

"Takó Tibor"

Úton...

Visszaint egy sárga árny a falon,

Csak egy lámpafény néma

Hajnali játéka vagyok,

Képzelt, vonagló, tüzelő hideg

Fon elvetélt álmot,

Ébredéssel cáfol a reggel,

Tegnaptól feslett gondolattal

Járom skiccektől hézagos 

Festetlenül végtelen utam,

Konvenció nélküli filmszalag,

Átsuhan kockánként, összegzett

Gyötört, repedt teória,

Jég veti meg ágyam,

Nem játszom a holnapot,

Felkelek, megélek minden napot,

Szitán mosom édesen hintett

Éretlen érzelmek morzsáit,

Tekintetbe pergő szavakat hiszem,

Elkapok egy veszett szempárt,

Keresztbe tördelem mosolyát,

Bronzvörös pírban les rám,

Áthatol esőszikra függönyén,

Tűz e test, ösztönfénye lebeg,

Szivárványhitem, tenyerén.

"Takó Tibor"

Lépcső

Lépek nagyokat,

Hol aprókat felfelé,

Néha megállít 

Egy gondolat, érzés,

Elfogad, majd ellök,

Szorít, és ereszt,

Szembenéz egy hűs tekintet,

Nevess, vagy zokogj velem,

Lustul a kedv,

Bágyadtan baktatok

Újabb szintre,

Vonszolom, elmúlt

Napok tördelt foszlányait,

Megbotlok hangjegyek

Sikamlós emeletein,

Diszharmóniában csengek,

Nem állít meg az idő,

Vándorlok tovább, 

Mint másodperc mutató 

Óralapján ketyegve, 

Recsegő térdekkel 

Korlátot keresve,

Támogatót sorsomhoz,

Gyengéden felemeljen,

Változz csendes, sima

Utcai aszfalttá,

Ragadjak fénymázas

Hevült szurokba,

Légy fagyos,

Kátyúktól mély szakasz,

Engedd homályba

A vérző gondokat,

Árván tévelyegtem

Míg a magasba értem,

Sötét falaknak

Suttogtam neved,

Visszhangzott ittasan,

Árnyékok játszottak

Reszkető képeket,

Illúziót vetítve,

Minden pillanat

Édes látomás,

Egybefolyik érzékcsalódás,

Ébredő valóság,

Tévedt kezek villanyt

Gyújtanak, csörögve

Koppanó kulcsok 

Zárba simulnak.

"Takó Tibor"

Veled...

Veled mennék táncoló

Vihar tébolyult szelébe,

Mosolyt festenénk szelíden

Száguldó bíbor egére,

Kezedbe tenném karcoktól 

Csorba rezgő félelmeimet,

Veled összebújnék

Hosszú téli álmokon, 

Viháncolnánk gyerekként

Pocsolyás árokparton,

Tűzszivárvány ívelne

Felettünk délibábot,

Veled hallgatnám éjszaka

Mozdulatlan sötétjét,

Árnyak nesztelen sóhaját,

Zenétől részeg békét,

Öledbe hajtanám fejem

Számolnám a szikrázó fényeket,

Veled olvasnék könyveket,

Átkarolnád reszkető lényemet,

Nyugalmat hoznának-e sorok,

Csitulna, mi bennem dobog

Féltőn emelnéd tekinteted,

Lüktető életem elernyedne,

Veled ébrednék reggel

Frissen főtt kávé illatára,

Meleg ágyba hoznám neked

Cirógató szavak záporával,

Párnát dobálnánk kacagva

Soha nem lenne nyoma haragnak,

Veled indulnék az úton

Összefonódva munkába menet,

Zsebedbe dugnám rojttá

Foszlott szómorzsáim szeretetét,

Bőröndbe csomagolnám szeszélyes

Idők láztól megkövült emlékét,

Veled érkeznék haza,

Otthonnak nevezném ahol te vagy,

Csendben ölelnélek,

Némán felelnél simogatással,

Titkok nélkül, lelkünk rezdülései

Zárnák börtönébe a magányt,

Veled visszanézném

Az elmúlt perceket,

Közösen legyőzött

Megfakult terheket, 

Szemedben tükörként látni

Meztelen öröm cseppeket.

"Takó Tibor"