Vitorlavászon

Komor, sötét, nesztelen feszülő víztükör,
A hold sápadtan, meztelenül bámul rám,
Nem fodroz hullám, simul rezdületlenül,
Oly nyugodt csak lelkem háborog,
Hideg szél sem fúj, fázom a forró éjszakában,
Ott jártam, ott hagytam szabadságom,
Hajnal pírja rám kacsint, mint reménysugár,
Nem didergek, mikor gondolatban odavágyom,
Arcomon tenger sós lehelete, hát visszavár,
Várok, talán a távolban látok egy vitorlavászont.

"Takó Tibor"