A válaszok kérdéseket vetnek fel. Viszont, ha nincsenek kérdések, akkor mire válaszoljak? :)
Egyik kezemben tartok egy könnyed olvasmányú ponyvaregényt, a másikban pedig egy komolyabb hangvételű klasszikus könyvet. Megítélhető vagyok ez alapján? Mindkettőt kedvelem, mindkettő kikapcsol, mindkettő szórakoztat a maga módján. A felületesség csalóka lehet azok számára, akik csak egy borítót látnak, és nem lapoznak tovább, mindig akad egy mondat, ami az ember arcába ordít, függetlenül attól mi az olvasmány. Egy csomagolás sosem mérvadó, akár dekoratív, akár nem, éppen csak könnyebben eladja magát a felületes szemlélőnek. Nem látsz a lapok, sorok, mondatok, szavak közé, nem érzed a papír illatát, a por enyhén száraz kellemességét, átérezni, átélni sem tudod a tartalmát. Nincs szebb annál, mikor felfedezel egy új világot, az adott pillanatot élvezed a maga valójában, szépségében, a "könnyek" borát kortyolgatod a lelkedben.
"Takó Tibor"
