Felébredt a tavasz, nincs búsan hajló fa,
S lombja zölden fakad éltető napsugarába,
Nyílik már, nyílik szerelem virága,
Édes színek játszanak szivárványt tarka
Ruhába öltözve fested égre ízes díszeit,
Szeszélyed söpör, tépett sorokat tova,
Tükörből kacsintva léped újuló csínyeid,
Perdülsz fátyolos szélként lágyan kacagva.
Bolond vagy, bolond vagy te tavasz!
Könnyek nélkül nem hozhatsz álmokat,
Pirosló pofon járja felhevült utad,
Felöleled derűs zápor sajgó könnyeit,
Öntözöd öröm cseppek bűnös borának
Kortyonként szomjazó néma ígéreteit,
Olvadt hóban elveszik cseled nyoma,
Kezek fonódnak egymásba forrósodva.
Szédült tavasz, remények harsány dallama
Hallatszik át utcákon kapualjba lapulva,
Hol összebújnak sötétben parázsló árnyak,
Elsuhan kétely ára, leomlik hazugság fala,
Hold fénye simogatva fésül kócos hajat,
Gyöngy homokot repít felhőfürtös hárfa,
Zengőn úsznak bódult ajkakon ittas szavak,
Felébredt a tavasz, vágyam izzó hamuja.
"Takó Tibor"
