Fogd kezem, vigyél messzi derűs zivatarba,
Szórd álmok magját szélbe, révülő magasra,
Nézz távoli szomjazó part lapos terhére,
Dalolj szárnyas vitorlát néma vidékre.
Fogd kezem, vigyél télbe, havas ormokra,
Kavard fel hideg éjféltől halk szavam,
Leplezz ájult csend ígéretét ölembe,
Táncolj ámuló tekintettel forró ölelésben.
Fogd kezem, vigyél tavaszba, füves dombokra,
Vágj utat, hajló virágok vörös illatán,
Bámuld részeg üstökét, árnynak sötétjét,
Lásd káprázó, balga világ töretlen fényét.
Fogd kezem, vigyél nyárba, perzselő homokba,
Lehelj gyönyör könnyeddel hűs folyót homlokomra,
Ráncolj emléket kiszáradt homályos napokra,
Képzelj öröm gyöngyöket tengernyi habokba.
Fogd kezem, vigyél őszbe, mámor erdejébe,
Zengd lelked énekét, kéjtől égető percében,
Simogasd arcom vágytól ittas ajkaddal,
Érezd velem ízét, színessé ébredő szivárvánnyal.
"Takó Tibor"
