Szilárd alap nélkül épült,
Cementtől kemény Kőtenger,
Betontól hideg vasak,
Forrón változó aszfalt se
Nehezíti emlékeim lábnyomát
Hagyva sorsom színhelyéül,
Ahol víz zubog
A hullámok is változók,
Megtörnek, csendesednek,
Homokot mosnak dagály udvarán
Pillanatnyi éjszakát varázsol
Szeretkező napfogyatkozás,
Elfelejthetem ember vagyok,
Az idővel mégsem játszhatok
Több felvonást ismételve
Falakkal távol tartott színpadon,
Közönségem önbírám árnya,
Láthatom magamba szállva,
Váltók siklatják tévhitnek
Vélt újjászülető jövőképem,
Hangosan zakatol, vér tolul
Meszes ereim ürességébe,
Önképem levetve a folyó eltemet
Múltat, téves képzetet,
Sínpárként fut életem,
Rosszal és jóval küzdhetek,
Összenyom, majd felhúz,
Eldobott parázsló cigaretta
Hamujában újra gyúl,
Lelkemen keresztül hozzád vezet az út.
"Takó Tibor"
