Zsebemben üresen ásít
Egy gyűrött élet szeszélye,
Íratlan szavak dőlnek ki
Elmémből menekülve tükörbe,
Gondolataim körbemetélve
Előhívatlan képeket keres
Feketét-fehéret,
Nélküled meztelen a reggel,
Éjszaka a nappal fetreng,
Hízik és fogy,
Ennem mégse adott,
Hideg és forró,
Láztalan közönnyel
Álmot csitított,
Vágyat öl testem,
Sárral elveszett árnyakat
Tollszárral könnyeket festek,
Takaróm a világ magánya
Rám nehezedve,
Egy ölelést várok,
Egyszerűt, önzetlent.
"Takó Tibor"
