Dobozolj be...

Dobozolj be minden elmúlt tegnapot,

Gondot, félreértett mozdulatot,

Féltett, reszkető gondolatot,

Édes, becéző mondatot,

Emléktől színes üveglapot,

Valahány kedves pillanatot.

Őrizd elméd tiszta polcán melengetve, 

Gyönyör perceket nem feledve,

Vízbe szórt parázslott sorok

Merülnek, takarják elsüllyedt csónakok,  

Szemhéjadon könnyed pecsét viasz,

Tengerzöld habok sirályhangon rínak.

Nyikorgó hangok szorulnak elfúlva

Torokba csendben láztól dohogva,

Büszke sóhajtól, nehéz szavak

Súlyától ropog sárgult kottalap,

Engedd el gyötrőn izzó éjszakákon

Át csorgó bús dallamok zátonyát.

Dobozolj be minden elmúlt tegnapot,

Nyisd ki holnap, s nem látsz ma 

Emlékkormos fehér lélekfoltot,

Ajtó nyílik üres ég kék szobáiban,

Úszó felhők álmot kerülnek szellőlendülettől 

Zsenge rigmusok zenélnek újuló hajnalt.

"Takó Tibor"

Kopogó cipellők

Kopogó cipellők sietnek

Ablakom alatt ijedten,

Osonó árnya feszeng

Falamon szürkén derengve.

Ásító magány támasztja 

Nyikorgó ajtóm sóhaját, 

Nyiss átjárót szelíd éjnek, 

Dalolj fülembe néma zsongást.

Kopogó cipellők perdülnek

Táncra lendülettől szédülve,

Doboló ritmustól simul arcomba

Illatos ajkai sajgó sebet ejtve.

Csábító ízek marják édesre

Sóvárgó csupasz nyelvem,

Színek játszanak ábrándot

Fejemben gondokat feledve.

Kopogó cipellők repülnek

Fesztelen lerúgva sarokba,

Szemek tágulnak fénylőn,

Lázasan lelkekbe hatolva. 

Leveti sápadt, fakó ruháját,

S felölti mosolyát a hold kacagva,

Könnytelen örömtől sírtuk álomba

Öleléstől légző, féltő szavunkat.

Kopogó cipellők távoznak 

Hajnali szivárványesőben,

Ágyamban őrzöm teste hullámait,

Lágyan bújó emlékével ébredek.

"Takó Tibor"

Falfestmény

Falfestmény készítését vállalom Budapesten és közeli vonzáskörzetében csak ANYAGÁRBAN, extra költségek nélkül, referencia létrehozásának érdekében. Bármilyen elképzelés érdekel, bármekkora felületre, gyerekszobát szeretnéd feldobni mesefigurával, hangulatosabbá tenni a lakást saját elgondolás alapján, talán egy mandalát szeretnél, vagy kedvenc jelenetet látnál szívesen, írj nyugodtan. Lakásba, óvodába, iskolába, üzlethelyiségbe! 
Akinek ismeretségi körében érdekes lehet, kérem, ossza meg. Köszönöm! :)

"Takó Tibor"

Felébredt a tavasz

Felébredt a tavasz, nincs búsan hajló fa,

S lombja zölden fakad éltető napsugarába,

Nyílik már, nyílik szerelem virága,

Édes színek játszanak szivárványt tarka

Ruhába öltözve fested égre ízes díszeit, 

Szeszélyed söpör, tépett sorokat tova,

Tükörből kacsintva léped újuló csínyeid,

Perdülsz fátyolos szélként lágyan kacagva.

Bolond vagy, bolond vagy te tavasz!

Könnyek nélkül nem hozhatsz álmokat,

Pirosló pofon járja felhevült utad,

Felöleled derűs zápor sajgó könnyeit,

Öntözöd öröm cseppek bűnös borának

Kortyonként szomjazó néma ígéreteit,

Olvadt hóban elveszik cseled nyoma,

Kezek fonódnak egymásba forrósodva.

Szédült tavasz, remények harsány dallama

Hallatszik át utcákon kapualjba lapulva,

Hol összebújnak sötétben parázsló árnyak,

Elsuhan kétely ára, leomlik hazugság fala,

Hold fénye simogatva fésül kócos hajat,

Gyöngy homokot repít felhőfürtös hárfa,

Zengőn úsznak bódult ajkakon ittas szavak,

Felébredt a tavasz, vágyam izzó hamuja.

"Takó Tibor"

Fogd kezem...

Fogd kezem, vigyél messzi derűs zivatarba,

Szórd álmok magját szélbe, révülő magasra,

Nézz távoli szomjazó part lapos terhére,

Dalolj szárnyas vitorlát néma vidékre.

Fogd kezem, vigyél télbe, havas ormokra,

Kavard fel hideg éjféltől halk szavam,

Leplezz ájult csend ígéretét ölembe,

Táncolj ámuló tekintettel forró ölelésben.

Fogd kezem, vigyél tavaszba, füves dombokra,

Vágj utat, hajló virágok vörös illatán,

Bámuld részeg üstökét, árnynak sötétjét,

Lásd káprázó, balga világ töretlen fényét.

Fogd kezem, vigyél nyárba, perzselő homokba,

Lehelj gyönyör könnyeddel hűs folyót homlokomra,

Ráncolj emléket kiszáradt homályos napokra,

Képzelj öröm gyöngyöket tengernyi habokba.

Fogd kezem, vigyél őszbe, mámor erdejébe,

Zengd lelked énekét, kéjtől égető percében,

Simogasd arcom vágytól ittas ajkaddal,

Érezd velem ízét, színessé ébredő szivárvánnyal.

"Takó Tibor"

Eltévedve

Üres padok áznak sápadt fák alatt,

Kietlen úton rongyos árny suhan,

Fagyos eső mossa sárga homok illatát,

Meztelen fal suttogja ruhátlan múltam,

Nehéz léptekkel reszketve inal álmosan,

Kopott cipőben, sekélybe foszlott erély,

Lenéző tekintetek fénytelen ingoványa,

Sárban tükrözi önképét zokogó remény.

Soványan ásít, foltos, loboncos kutya,

Álnok sóhaj keríti csukódó masszív rácsom,

Vacsorát vonyít, csontos, fogatlan pofa,

Maszatos viasz pecsételi ragacsos zsákom,

Becstelen vágy őrli, hiún, emésztő sorsomat,

Egy korty esélytől eltévedve részegen,

Kínok nélkül nem lehetsz védtelen áldozat,

Éjszaka, sajtszagú, tolvaj vigyora ébreszt. 

"Takó Tibor"

Valentin nap

"Takó Tibor"