Szenvedély recept..

Tégy hozzá csipetnyi mosolyt,

Égőrozsda színnel szuszogva

Fess szemtükörre szeszélyes lázálmot,

Cukrozd fehér csikorgó homokkal,

Mezítelen lábbal, iróniától lüktető

Szemtelen csábító táncot kitárva,

Habard öntudatlan kanyarmozdulattal,

Sivár iszapszagú napokból csavarj

Villanó fehér éjszakát, sárga hajnalt,  

Morzsold fényed fűszerét sorsba,

Gőgöt levetett máztalan álarcon szűrve,

Jutalomkanál könnyével sózva,

Terítsd vétked ízét csupasz asztalra,

Habzsolj lélekcseppbe mártott szüntelen

Gyötrő erénytelen lobogó vágyat,

Hevíts ínyencen pörkölt csípős falatot,

Tested vitorlázzon jelen sóhajod ajtaját

Nyitó, éhséget csillapító időzátonyon. 

"Takó Tibor"

Csak egyszer..

Ajtóban állva meredten,

Súlytalan, zihálva keresem

Tekinteted sárga falakon

Lecsúszó fényvonalon,

Csak egyszer nézz rám

Könnytől örvénylő szemmel,

Csak egyszer nyíljon szád,

Csókkal hívj kedvesnek,

Úszó gondolatba lépve

Eggyé válsz mocskos elmémben

Velem, leomlik hajad árnyat festve,

betakarja meztelen lelkem,

Csak egyszer ölj meg 

Vágyaddal fojtva testem,

Csak egyszer élessz fel

Égető kínokkal emlékeimben,

Legyél nyers, vadon tiszta,

Törékeny pohárból néma

Éjszakát iszod rohanva,

Véletlen szavak arcon marnak,

Csak egyszer dúdolj

Szivárványt üres vásznamra,

Csak egyszer ölelj át, 

Ahogy vad folyó a sötét sziklát,

"Takó Tibor"

Úton...

Visszaint egy sárga árny a falon,

Csak egy lámpafény néma

Hajnali játéka vagyok,

Képzelt, vonagló, tüzelő hideg

Fon elvetélt álmot,

Ébredéssel cáfol a reggel,

Tegnaptól feslett gondolattal

Járom skiccektől hézagos 

Festetlenül végtelen utam,

Konvenció nélküli filmszalag,

Átsuhan kockánként, összegzett

Gyötört, repedt teória,

Jég veti meg ágyam,

Nem játszom a holnapot,

Felkelek, megélek minden napot,

Szitán mosom édesen hintett

Éretlen érzelmek morzsáit,

Tekintetbe pergő szavakat hiszem,

Elkapok egy veszett szempárt,

Keresztbe tördelem mosolyát,

Bronzvörös pírban les rám,

Áthatol esőszikra függönyén,

Tűz e test, ösztönfénye lebeg,

Szivárványhitem, tenyerén.

"Takó Tibor"

Lépcső

Lépek nagyokat,

Hol aprókat felfelé,

Néha megállít 

Egy gondolat, érzés,

Elfogad, majd ellök,

Szorít, és ereszt,

Szembenéz egy hűs tekintet,

Nevess, vagy zokogj velem,

Lustul a kedv,

Bágyadtan baktatok

Újabb szintre,

Vonszolom, elmúlt

Napok tördelt foszlányait,

Megbotlok hangjegyek

Sikamlós emeletein,

Diszharmóniában csengek,

Nem állít meg az idő,

Vándorlok tovább, 

Mint másodperc mutató 

Óralapján ketyegve, 

Recsegő térdekkel 

Korlátot keresve,

Támogatót sorsomhoz,

Gyengéden felemeljen,

Változz csendes, sima

Utcai aszfalttá,

Ragadjak fénymázas

Hevült szurokba,

Légy fagyos,

Kátyúktól mély szakasz,

Engedd homályba

A vérző gondokat,

Árván tévelyegtem

Míg a magasba értem,

Sötét falaknak

Suttogtam neved,

Visszhangzott ittasan,

Árnyékok játszottak

Reszkető képeket,

Illúziót vetítve,

Minden pillanat

Édes látomás,

Egybefolyik érzékcsalódás,

Ébredő valóság,

Tévedt kezek villanyt

Gyújtanak, csörögve

Koppanó kulcsok 

Zárba simulnak.

"Takó Tibor"

Veled...

Veled mennék táncoló

Vihar tébolyult szelébe,

Mosolyt festenénk szelíden

Száguldó bíbor egére,

Kezedbe tenném karcoktól 

Csorba rezgő félelmeimet,

Veled összebújnék

Hosszú téli álmokon, 

Viháncolnánk gyerekként

Pocsolyás árokparton,

Tűzszivárvány ívelne

Felettünk délibábot,

Veled hallgatnám éjszaka

Mozdulatlan sötétjét,

Árnyak nesztelen sóhaját,

Zenétől részeg békét,

Öledbe hajtanám fejem

Számolnám a szikrázó fényeket,

Veled olvasnék könyveket,

Átkarolnád reszkető lényemet,

Nyugalmat hoznának-e sorok,

Csitulna, mi bennem dobog

Féltőn emelnéd tekinteted,

Lüktető életem elernyedne,

Veled ébrednék reggel

Frissen főtt kávé illatára,

Meleg ágyba hoznám neked

Cirógató szavak záporával,

Párnát dobálnánk kacagva

Soha nem lenne nyoma haragnak,

Veled indulnék az úton

Összefonódva munkába menet,

Zsebedbe dugnám rojttá

Foszlott szómorzsáim szeretetét,

Bőröndbe csomagolnám szeszélyes

Idők láztól megkövült emlékét,

Veled érkeznék haza,

Otthonnak nevezném ahol te vagy,

Csendben ölelnélek,

Némán felelnél simogatással,

Titkok nélkül, lelkünk rezdülései

Zárnák börtönébe a magányt,

Veled visszanézném

Az elmúlt perceket,

Közösen legyőzött

Megfakult terheket, 

Szemedben tükörként látni

Meztelen öröm cseppeket.

"Takó Tibor"

Dobozolj be...

Dobozolj be minden elmúlt tegnapot,

Gondot, félreértett mozdulatot,

Féltett, reszkető gondolatot,

Édes, becéző mondatot,

Emléktől színes üveglapot,

Valahány kedves pillanatot.

Őrizd elméd tiszta polcán melengetve, 

Gyönyör perceket nem feledve,

Vízbe szórt parázslott sorok

Merülnek, takarják elsüllyedt csónakok,  

Szemhéjadon könnyed pecsét viasz,

Tengerzöld habok sirályhangon rínak.

Nyikorgó hangok szorulnak elfúlva

Torokba csendben láztól dohogva,

Büszke sóhajtól, nehéz szavak

Súlyától ropog sárgult kottalap,

Engedd el gyötrőn izzó éjszakákon

Át csorgó bús dallamok zátonyát.

Dobozolj be minden elmúlt tegnapot,

Nyisd ki holnap, s nem látsz ma 

Emlékkormos fehér lélekfoltot,

Ajtó nyílik üres ég kék szobáiban,

Úszó felhők álmot kerülnek szellőlendülettől 

Zsenge rigmusok zenélnek újuló hajnalt.

"Takó Tibor"

Kopogó cipellők

Kopogó cipellők sietnek

Ablakom alatt ijedten,

Osonó árnya feszeng

Falamon szürkén derengve.

Ásító magány támasztja 

Nyikorgó ajtóm sóhaját, 

Nyiss átjárót szelíd éjnek, 

Dalolj fülembe néma zsongást.

Kopogó cipellők perdülnek

Táncra lendülettől szédülve,

Doboló ritmustól simul arcomba

Illatos ajkai sajgó sebet ejtve.

Csábító ízek marják édesre

Sóvárgó csupasz nyelvem,

Színek játszanak ábrándot

Fejemben gondokat feledve.

Kopogó cipellők repülnek

Fesztelen lerúgva sarokba,

Szemek tágulnak fénylőn,

Lázasan lelkekbe hatolva. 

Leveti sápadt, fakó ruháját,

S felölti mosolyát a hold kacagva,

Könnytelen örömtől sírtuk álomba

Öleléstől légző, féltő szavunkat.

Kopogó cipellők távoznak 

Hajnali szivárványesőben,

Ágyamban őrzöm teste hullámait,

Lágyan bújó emlékével ébredek.

"Takó Tibor"