A kövek mesélnek

A kövek mesélnek,

Feledjem miért vagyok?

A kövek mesélnek,

Testembe ráncot tépve

Kigombolom életem kabátját,

Sorsom cérnájával foltozom

Lelkem salakban játszó

Szelvénymonológom színdarabját,

A kövek mesélnek,

Feledjem hol vagyok?

A kövek mesélnek,

Elmémbe szilánkot vésve

Vonszolom hitem koloncát,

Hátamra vetve sajnálkozó

Tekintet nélküli bábként

Vicsorgó alakok mocskát,

A kövek mesélnek,

Feledjem mi vagyok?

A kövek mesélnek,

Arcom tükrébe festve

Rajzolom íriszem szomját,

Vásznamon félelmem korgó

Étvágya feszül keresztbe

Acsargó tűmosoly jellemvilágán, 

A kövek mesélnek,

Feledjem úton vagyok?

A kövek mesélnek,

Céltalan létem vesztve

Hajszolom önképem hibáját,

Vállalom húsomba maró italom fintorgó

Aszfaltízű becsületét lenyelve

Háborgón kacagó patakfolyását,

A kövek mesélnek,

Feledjem ki vagyok?

A kövek mesélnek,

Feledjem ember vagyok?

"Takó Tibor"

Bennem vágy a hang

Bennem vágy a hang,

Könnycseppbe hasadt

Megfagyott sóhaj

Kopog fülemben,

Üvegujjak szúrnak,

Dobhártyám vérben

Lüktető tégláin át

Zenét sikoltva csendbe,

Kirakatot rendezett

Arcom tavába,

Sáncot vágva barázdáimon

Ritmust rugdos ütemben,

Bennem vágy a hang,

Öltönyt veszek Plakátnak, 

Jelent hirdetve

Élek zölden szemekben,

A négyzet görbe látomás,

Kockát dob a sors

Gurulva, lelkem húrba

Feszítve penget reményt, legyőzve,

Illat öröm kúszik,

Ajándékot ásít ajkakra

Egy elejtett dallam,

Mosolyízűn táncol a szeretet.

Bennem vágy a hang,

Hallgass, hallak magamban.

"Takó Tibor

Esőcsepp vagyok!

Hallod?

Esőcsepp vagyok!

Patakként könnyezem csatornákban,

Lemosva ólmos éjszakát

November őszi hajnalon,

Kristállyá fagyok párás ablakon,

A pillanat leheletétől olvadva csúszok

Kopogva kiszáradt betonjárdalapon,

Komor vigyort festek viháncolva,

Hullámot csorogva falevéllel zenélek

Ónos csendet elnyelő pocsolyába,

Peregve hullok arctalan falakon,

Perceket maszatolva foltokban

Gúnytól megrepedt vakolaton,

Legördülök csukott szemhéjakon,

Kitikkadt ajkakon reményt nedvesítve

Parányi égető csókot hagyok,

Forgószéltől permetezve atomjaimra bomlok,

Fényben úszok sikoltó vörös idő egén,

Lüktetve áttűnő szivárványként szállok,

Felhőként újjászületve szabadon,

A földön magányba rekedt lelkeket 

Ködöt eresztve puhán betakarom.

Hallod?

Esőcsepp vagyok!

"Takó Tibor"

Föld nélkül

Jégkockába öltözött vasalt arcú

Feledékenyek eldobják a múltat,

Fals jelenből okolt karcot

Ejtenek időzátonyra játéknak.

Elhagynak emlékeket hanyag

Zsebre dugott kézzel,

Öt forintot gurítanak,

Ezt egyétek jövőképnek!

Kitaszított fazonok 

Hont kiáltva kúsztak

Üszkös lábakon, elkorhadt

Szégyent se hagyva vak generációnak.

Csorba vigyorral kukába túrva,

Penészes kenyér, csikkel szívva,

Éhes kutya kíséri ruhátlan

Holnaptól esélyt kuncsorogva.

Ígéretek földje, halott

Szántók sóba hintve,

Kisemmizett jövendőnek

Ásnak örök sírhelyt.

"Takó Tibor"

Tükör!

Tükör vagy!

Tükre tekintetemnek,

Tiédben felfedezve

Látom világunk,

Nem kopott, nem fáradt, nem sárgult,

A színek fényesek, metszenek,

Kontúrok táncolnak

Esztelen iramló belső zenére.

Tükör vagy!

Tükre szívemnek,

Dohogva dobog vörösen

Lázas erekben

Érzésektől szüntelen,

Kétségek, zavartság nélkül

Kinyílni teljesen

Egyetlen ölelésben.

Tükör vagy!

Tükre lelkemnek,

Kinek öntörvényű szabadsága

Benned lel végleges helyére,

Szárnyalhat szabadon,

Át időn, s univerzumon

Nyughatatlanul, mert tudod

Mindig visszatér testébe.

Tükör vagy!

Tükre vágyaimnak,

Didergő fagyossá lilult éjszakákon,

Forró délibábos napok

Szenvedélytől áthágott

Szabályok tüzén,

Állandó felfokozott

Hévvel hergelve ringató.

Tükör vagy!

Tükröm nekem, összeolvadtál velem!

Arcod mégse látom,

Árnyat vet tiszta önzetlen lényedre

Álarcod mit nem veszel le,

Eltörik, szilánkokra hull,

Mást mutat a tudat, légies szivárványutat,

A Tükör darabokban is valóság marad.

"Takó Tibor"

Kérdéses?

Tudsz repülni? 

Képzeleten át, nyitott elmével

Önfeledt hullámrezgésbe merülni?

Tudsz úszni?

Mozdulatlan karcsapással, belül,

Szabadon, mélységet élvezni?

Tudsz szaladni?

Suhanó gondokat elfeledve 

Fák suttogását fülelni?

Tudsz álmodni?

Testedből kilépve lebegő

Teret vágyaidnak engedni?

Tudsz hallgatni?

Némán dohogó lelket 

Szótlan lüktetéssel befogadni?

Tudsz élni?

Mindennel együtt mit

Adhat, s elvehet a sors, érte küzdeni ?

Tudsz elégni?

Homokot pergetve esőben  

Hamuból tűzzé ébredni?

Tudsz sírni?

Örömmel bút édesíteni,

Nevetéssel könnyeket törölni?

Tudsz megbocsájtani?

Tisztán, önzetlenül, falak

És ítélkezés nélkül szeretni?

Tudsz ölelni?

Kinyújtott kezet szorítva

Soha el nem engedni?

Csak tudj, átszellemült színekben

Szivárványként érezni!

"Takó Tibor"

Szenvedély recept..

Tégy hozzá csipetnyi mosolyt,

Égőrozsda színnel szuszogva

Fess szemtükörre szeszélyes lázálmot,

Cukrozd fehér csikorgó homokkal,

Mezítelen lábbal, iróniától lüktető

Szemtelen csábító táncot kitárva,

Habard öntudatlan kanyarmozdulattal,

Sivár iszapszagú napokból csavarj

Villanó fehér éjszakát, sárga hajnalt,  

Morzsold fényed fűszerét sorsba,

Gőgöt levetett máztalan álarcon szűrve,

Jutalomkanál könnyével sózva,

Terítsd vétked ízét csupasz asztalra,

Habzsolj lélekcseppbe mártott szüntelen

Gyötrő erénytelen lobogó vágyat,

Hevíts ínyencen pörkölt csípős falatot,

Tested vitorlázzon jelen sóhajod ajtaját

Nyitó, éhséget csillapító időzátonyon. 

"Takó Tibor"

Csak egyszer..

Ajtóban állva meredten,

Súlytalan, zihálva keresem

Tekinteted sárga falakon

Lecsúszó fényvonalon,

Csak egyszer nézz rám

Könnytől örvénylő szemmel,

Csak egyszer nyíljon szád,

Csókkal hívj kedvesnek,

Úszó gondolatba lépve

Eggyé válsz mocskos elmémben

Velem, leomlik hajad árnyat festve,

betakarja meztelen lelkem,

Csak egyszer ölj meg 

Vágyaddal fojtva testem,

Csak egyszer élessz fel

Égető kínokkal emlékeimben,

Legyél nyers, vadon tiszta,

Törékeny pohárból néma

Éjszakát iszod rohanva,

Véletlen szavak arcon marnak,

Csak egyszer dúdolj

Szivárványt üres vásznamra,

Csak egyszer ölelj át, 

Ahogy vad folyó a sötét sziklát,

"Takó Tibor"

Úton...

Visszaint egy sárga árny a falon,

Csak egy lámpafény néma

Hajnali játéka vagyok,

Képzelt, vonagló, tüzelő hideg

Fon elvetélt álmot,

Ébredéssel cáfol a reggel,

Tegnaptól feslett gondolattal

Járom skiccektől hézagos 

Festetlenül végtelen utam,

Konvenció nélküli filmszalag,

Átsuhan kockánként, összegzett

Gyötört, repedt teória,

Jég veti meg ágyam,

Nem játszom a holnapot,

Felkelek, megélek minden napot,

Szitán mosom édesen hintett

Éretlen érzelmek morzsáit,

Tekintetbe pergő szavakat hiszem,

Elkapok egy veszett szempárt,

Keresztbe tördelem mosolyát,

Bronzvörös pírban les rám,

Áthatol esőszikra függönyén,

Tűz e test, ösztönfénye lebeg,

Szivárványhitem, tenyerén.

"Takó Tibor"

Lépcső

Lépek nagyokat,

Hol aprókat felfelé,

Néha megállít 

Egy gondolat, érzés,

Elfogad, majd ellök,

Szorít, és ereszt,

Szembenéz egy hűs tekintet,

Nevess, vagy zokogj velem,

Lustul a kedv,

Bágyadtan baktatok

Újabb szintre,

Vonszolom, elmúlt

Napok tördelt foszlányait,

Megbotlok hangjegyek

Sikamlós emeletein,

Diszharmóniában csengek,

Nem állít meg az idő,

Vándorlok tovább, 

Mint másodperc mutató 

Óralapján ketyegve, 

Recsegő térdekkel 

Korlátot keresve,

Támogatót sorsomhoz,

Gyengéden felemeljen,

Változz csendes, sima

Utcai aszfalttá,

Ragadjak fénymázas

Hevült szurokba,

Légy fagyos,

Kátyúktól mély szakasz,

Engedd homályba

A vérző gondokat,

Árván tévelyegtem

Míg a magasba értem,

Sötét falaknak

Suttogtam neved,

Visszhangzott ittasan,

Árnyékok játszottak

Reszkető képeket,

Illúziót vetítve,

Minden pillanat

Édes látomás,

Egybefolyik érzékcsalódás,

Ébredő valóság,

Tévedt kezek villanyt

Gyújtanak, csörögve

Koppanó kulcsok 

Zárba simulnak.

"Takó Tibor"

Veled...

Veled mennék táncoló

Vihar tébolyult szelébe,

Mosolyt festenénk szelíden

Száguldó bíbor egére,

Kezedbe tenném karcoktól 

Csorba rezgő félelmeimet,

Veled összebújnék

Hosszú téli álmokon, 

Viháncolnánk gyerekként

Pocsolyás árokparton,

Tűzszivárvány ívelne

Felettünk délibábot,

Veled hallgatnám éjszaka

Mozdulatlan sötétjét,

Árnyak nesztelen sóhaját,

Zenétől részeg békét,

Öledbe hajtanám fejem

Számolnám a szikrázó fényeket,

Veled olvasnék könyveket,

Átkarolnád reszkető lényemet,

Nyugalmat hoznának-e sorok,

Csitulna, mi bennem dobog

Féltőn emelnéd tekinteted,

Lüktető életem elernyedne,

Veled ébrednék reggel

Frissen főtt kávé illatára,

Meleg ágyba hoznám neked

Cirógató szavak záporával,

Párnát dobálnánk kacagva

Soha nem lenne nyoma haragnak,

Veled indulnék az úton

Összefonódva munkába menet,

Zsebedbe dugnám rojttá

Foszlott szómorzsáim szeretetét,

Bőröndbe csomagolnám szeszélyes

Idők láztól megkövült emlékét,

Veled érkeznék haza,

Otthonnak nevezném ahol te vagy,

Csendben ölelnélek,

Némán felelnél simogatással,

Titkok nélkül, lelkünk rezdülései

Zárnák börtönébe a magányt,

Veled visszanézném

Az elmúlt perceket,

Közösen legyőzött

Megfakult terheket, 

Szemedben tükörként látni

Meztelen öröm cseppeket.

"Takó Tibor"

Dobozolj be...

Dobozolj be minden elmúlt tegnapot,

Gondot, félreértett mozdulatot,

Féltett, reszkető gondolatot,

Édes, becéző mondatot,

Emléktől színes üveglapot,

Valahány kedves pillanatot.

Őrizd elméd tiszta polcán melengetve, 

Gyönyör perceket nem feledve,

Vízbe szórt parázslott sorok

Merülnek, takarják elsüllyedt csónakok,  

Szemhéjadon könnyed pecsét viasz,

Tengerzöld habok sirályhangon rínak.

Nyikorgó hangok szorulnak elfúlva

Torokba csendben láztól dohogva,

Büszke sóhajtól, nehéz szavak

Súlyától ropog sárgult kottalap,

Engedd el gyötrőn izzó éjszakákon

Át csorgó bús dallamok zátonyát.

Dobozolj be minden elmúlt tegnapot,

Nyisd ki holnap, s nem látsz ma 

Emlékkormos fehér lélekfoltot,

Ajtó nyílik üres ég kék szobáiban,

Úszó felhők álmot kerülnek szellőlendülettől 

Zsenge rigmusok zenélnek újuló hajnalt.

"Takó Tibor"

Kopogó cipellők

Kopogó cipellők sietnek

Ablakom alatt ijedten,

Osonó árnya feszeng

Falamon szürkén derengve.

Ásító magány támasztja 

Nyikorgó ajtóm sóhaját, 

Nyiss átjárót szelíd éjnek, 

Dalolj fülembe néma zsongást.

Kopogó cipellők perdülnek

Táncra lendülettől szédülve,

Doboló ritmustól simul arcomba

Illatos ajkai sajgó sebet ejtve.

Csábító ízek marják édesre

Sóvárgó csupasz nyelvem,

Színek játszanak ábrándot

Fejemben gondokat feledve.

Kopogó cipellők repülnek

Fesztelen lerúgva sarokba,

Szemek tágulnak fénylőn,

Lázasan lelkekbe hatolva. 

Leveti sápadt, fakó ruháját,

S felölti mosolyát a hold kacagva,

Könnytelen örömtől sírtuk álomba

Öleléstől légző, féltő szavunkat.

Kopogó cipellők távoznak 

Hajnali szivárványesőben,

Ágyamban őrzöm teste hullámait,

Lágyan bújó emlékével ébredek.

"Takó Tibor"

Falfestmény

Falfestmény készítését vállalom Budapesten és közeli vonzáskörzetében csak ANYAGÁRBAN, extra költségek nélkül, referencia létrehozásának érdekében. Bármilyen elképzelés érdekel, bármekkora felületre, gyerekszobát szeretnéd feldobni mesefigurával, hangulatosabbá tenni a lakást saját elgondolás alapján, talán egy mandalát szeretnél, vagy kedvenc jelenetet látnál szívesen, írj nyugodtan. Lakásba, óvodába, iskolába, üzlethelyiségbe! 
Akinek ismeretségi körében érdekes lehet, kérem, ossza meg. Köszönöm! :)

"Takó Tibor"

Felébredt a tavasz

Felébredt a tavasz, nincs búsan hajló fa,

S lombja zölden fakad éltető napsugarába,

Nyílik már, nyílik szerelem virága,

Édes színek játszanak szivárványt tarka

Ruhába öltözve fested égre ízes díszeit, 

Szeszélyed söpör, tépett sorokat tova,

Tükörből kacsintva léped újuló csínyeid,

Perdülsz fátyolos szélként lágyan kacagva.

Bolond vagy, bolond vagy te tavasz!

Könnyek nélkül nem hozhatsz álmokat,

Pirosló pofon járja felhevült utad,

Felöleled derűs zápor sajgó könnyeit,

Öntözöd öröm cseppek bűnös borának

Kortyonként szomjazó néma ígéreteit,

Olvadt hóban elveszik cseled nyoma,

Kezek fonódnak egymásba forrósodva.

Szédült tavasz, remények harsány dallama

Hallatszik át utcákon kapualjba lapulva,

Hol összebújnak sötétben parázsló árnyak,

Elsuhan kétely ára, leomlik hazugság fala,

Hold fénye simogatva fésül kócos hajat,

Gyöngy homokot repít felhőfürtös hárfa,

Zengőn úsznak bódult ajkakon ittas szavak,

Felébredt a tavasz, vágyam izzó hamuja.

"Takó Tibor"

Fogd kezem...

Fogd kezem, vigyél messzi derűs zivatarba,

Szórd álmok magját szélbe, révülő magasra,

Nézz távoli szomjazó part lapos terhére,

Dalolj szárnyas vitorlát néma vidékre.

Fogd kezem, vigyél télbe, havas ormokra,

Kavard fel hideg éjféltől halk szavam,

Leplezz ájult csend ígéretét ölembe,

Táncolj ámuló tekintettel forró ölelésben.

Fogd kezem, vigyél tavaszba, füves dombokra,

Vágj utat, hajló virágok vörös illatán,

Bámuld részeg üstökét, árnynak sötétjét,

Lásd káprázó, balga világ töretlen fényét.

Fogd kezem, vigyél nyárba, perzselő homokba,

Lehelj gyönyör könnyeddel hűs folyót homlokomra,

Ráncolj emléket kiszáradt homályos napokra,

Képzelj öröm gyöngyöket tengernyi habokba.

Fogd kezem, vigyél őszbe, mámor erdejébe,

Zengd lelked énekét, kéjtől égető percében,

Simogasd arcom vágytól ittas ajkaddal,

Érezd velem ízét, színessé ébredő szivárvánnyal.

"Takó Tibor"

Eltévedve

Üres padok áznak sápadt fák alatt,

Kietlen úton rongyos árny suhan,

Fagyos eső mossa sárga homok illatát,

Meztelen fal suttogja ruhátlan múltam,

Nehéz léptekkel reszketve inal álmosan,

Kopott cipőben, sekélybe foszlott erély,

Lenéző tekintetek fénytelen ingoványa,

Sárban tükrözi önképét zokogó remény.

Soványan ásít, foltos, loboncos kutya,

Álnok sóhaj keríti csukódó masszív rácsom,

Vacsorát vonyít, csontos, fogatlan pofa,

Maszatos viasz pecsételi ragacsos zsákom,

Becstelen vágy őrli, hiún, emésztő sorsomat,

Egy korty esélytől eltévedve részegen,

Kínok nélkül nem lehetsz védtelen áldozat,

Éjszaka, sajtszagú, tolvaj vigyora ébreszt. 

"Takó Tibor"

Valentin nap

"Takó Tibor"

Kérdés?

A válaszok kérdéseket vetnek fel. Viszont, ha nincsenek kérdések, akkor mire válaszoljak? :)

Egyik kezemben tartok egy könnyed olvasmányú ponyvaregényt, a másikban pedig egy komolyabb hangvételű klasszikus könyvet. Megítélhető vagyok ez alapján? Mindkettőt kedvelem, mindkettő kikapcsol, mindkettő szórakoztat a maga módján. A felületesség csalóka lehet azok számára, akik csak egy borítót látnak, és nem lapoznak tovább, mindig akad egy mondat, ami az ember arcába ordít, függetlenül attól mi az olvasmány. Egy csomagolás sosem mérvadó, akár dekoratív, akár nem, éppen csak könnyebben eladja magát a felületes szemlélőnek. Nem látsz a lapok, sorok, mondatok, szavak közé, nem érzed a papír illatát, a por enyhén száraz kellemességét,  átérezni, átélni sem tudod a tartalmát. Nincs szebb annál, mikor felfedezel egy új világot, az adott pillanatot élvezed a maga valójában, szépségében, a "könnyek" borát kortyolgatod a lelkedben.

"Takó Tibor"

Angyali barátnak

Álmaid léptei táncként repülvén,

Emel magasra, könnyű felhőként,

Szél kócolja aranymező tincseid,

Nap csókolja vágyakozó ajkaid,

Utad vigyen gondozó karokba,

Csendben pihenve, öleljen rajongva,

Szeretet könyve lapozzon szívedben,

Öröm könnye ragyogjon reggelente,

Kacagás öntözze lelked zugait,

Kedves szavak fessék be éveid,

Erény gyöngyözze tűzfolyó partod,

Mosolyok fénye szivárványt alkot,

Születésnapodra virágként nyíljon,

Tengernyi színben, boldog pillanatot.

(Egy angyali barátnak, születésnapjára...)

"Takó Tibor"

Ki vagy Te?

Ki vagy Te, 

Ki lelkemben táncolja lüktető ritmusát?

Régi dallam cseppen élesen, 

Karcolja a virradó hajnalt,

Fáradt szemem lustán éled, 

Rajzol káprázó árnyakat,

Sápadt arcom megtelik vérrel,

Úszok még álmom verejtékében,

Ráncolja homlokát szellőtől a felhő,

Vakítón tűz be a nap, áthatolva függönyön,

Testem földre dobja, hamis tükröm.

Ki vagy Te,

Ki szívembe hasítja szótlan zsivaját?

Poros szekrényen, ósdi lemezjátszó kattog,

Megfakult borító villantja rám vigyorát,

Áthat bánatod láza, körbevesz hiúságom,

Hajszol ártatlan kívánságod,

Rohanok kopott, feslett cipőben,

Botlok árokba, gördülő lépcsőbe,

Gáncsolnak bábok, széttört vágyak,

Józanít hitem biztató szavában,

Ébredtem fagytól kopogó sarában.

Ki vagy Te,

Ki szégyenembe taszítja éneklő szólamát?

Szoros falak között kitárja ablakát,

Vadul rázza ösztönöm rácsait,

Vágtat nevetve pusztán, sebeket tépve,

Dúdolja ábrándtól ittas bájait,

Száradt torokból festett képpel,

Fodrot tajtékoznak szédült sikolyai,

Lángolnak rongyok, félresöpört évek,

Ásít betegen dacoló büszkeségem,

Zeng, bennem rejlő csend, mert szerettem.

"Takó Tibor"

Bűnök, ébredések...

Ne kérdezd merre jártam,

Míg könnyeim nem láttad,

Nevezd bűnömnek árnyam, 

Véreznek erényeim silányan,

Ne kérdezd hallgatásom, 

Míg vétkeim nem találtad,

Keresd latyakos sárban, 

Félelmek falait pocsolyában,

Ne kérdezd vágyaim, 

Míg álmaim nem vigyáztad,

Emeld fel csatakos szárnyaim, 

Élessz szavaim mosolyában. 

Játsszunk szerepet álarcban, 

Keserű illúziót űzve?

Járjuk keresett utunkat, 

Sűrű kihívások tűzében,

Rázzunk csendes fákat, 

Gyönyörű lombok halmában,

Táncoljunk füstös kocsmákban, 

Szenvedélyünk izzó formájában,

Szálljunk ezüstös varázsban, 

Vakító homok alkonyatában,

Öleljünk fáradt parázsban, 

Pislogó fények homályában.

"Takó Tibor"

Szeretők

Lopott szavak, mázzal bevonva,

Lopott idők, zsebre dugva,

Lopott csókok, sóhajjal összefonva,

Lopott érzések, titkos láncolata,

Lopott ölelések, piszkos varázslata,

Lopott éjszakák, mocskos bűbája,

Lopott reggelek, kócos hajnala,

Lopott napok, magasodó fala,

Lopott élet, viaskodó oldala,

Lopott szerelem, hazug álmokban.

"Takó Tibor"